A csudálatos Mary Banks-ikrei egyéves korukra elfelejtenek mindent, amit tudtak: már nem értik a napot és a holdat, a csillagok nyelvét, a szelet és a madarakat. Mert a babák egy a racionálisan gondolkodó fölnőttek számára ismeretlen világban tudnak tájékozódni, és az igazán fontos tudás a későbbi információtengerrel csak csökken.[1]
Azért született ez a blog, hogy bebizonyítsuk ennek ellenkezőjét. Hogy legalább megpróbáljuk. Gyerekekről szól ez a blog, akik még értik a napot és a holdat és a csillagok és a mindenség nyelvét. Felnőttekről szól ez a blog, akik – akár saját gyermekeik által vagy rajtuk keresztül, akár más, idegen gyerekek által vagy épp saját lelkük útján – értik a napot és a holdat, a szelet vagy a madarakat.
Akik, ha a csillagokra néznek, megtalálják és hallják a Kis Herceget.
A gyermekek csodálatos világa. A csodálatos gyermekek különös és szép világa. Ennek szentelődik ez a blog. Mindenkinek kívánom, hogy fedezze fel önmagában (újra) a gyermeket és ne felejtsen el belenyúlni egy lencsével teli zsákba, cseresznyét akasztani a fülére vagy épp kacsázni a tóparton, vagy kavicsot gyűjteni.
És mindenkit bátorítanék arra, hogy vegyen részt aktívan a blogom szerkesztésében, nyugodtan! ;-)
